A korábbi , „Jogi lehetőségek a fás szárú növények védelme érdekében:” című cikkünkben részletesebben tárgyaltuk a fás szárú növények védelmében rendelkezésre álló jogi lehetőségeket (különös tekintettel a fák kivágása ügyében indult eljárásokra).  A kivágás , mint tudjuk a biológiai és jogi végkifejlet. A fő szabály természetesen a jogi-környezeti problémák megelőzése kell hogy legyen  - vagyis hogy a fát a jogi előírásokat betartva, jó helyre ültessük és kellő gondossággal ápoljuk. Ez a kis írás éppen a megelőzést hivatott segíteni, de azért röviden összefoglaljuk az előző rész tartalmát.

A fás szárú növények védelméről – illetve kivágásának szabályairól – a 346/2008. (XII.30.) Kormányrendelet (Fásr.) rendelkezik.

Ez a „központi” jogszabály hangsúlyosan csak a települések közterületein (tehát az állami vagy önkormányzati tulajdonú ingatlanokon) lévő fákkal, cserjékkel kapcsolatos elvárásokat és eljárásokat szabályozza - és a jegyző kezébe rendel hatósági jogosítványokat. Bár van jogi lehetőség, hogy a Fásr. hatályát a helyi önkormányzat a magánterületen lévő fákra is kiterjessze – ez sajnos még általános..

A Kormányrendeletet egyébként a legtöbb településen helyi önkormányzati szabályokkal egészül ki - amely ritkábban önállóan, inkább különféle helyi rendeletekbe építve jelennek meg (pl a települési környezetvédelmi, köztetülethasználati,  zöldfelületvédelmi rendeletekben, vagy a Helyi Építési Szabályzatban). A tapasztalat szerint a fásszárú növények és zöldfelületek azokon településen remélhetnek nagyobb védelmet, ahol a témában önálló rendeletet alkottak. Igaz ez még akkor is, ha a helyi rendelet hatályát – bár arra a lehetőség adott- a magánterületen lévő fákra nem terjesztették ki. Egy biztos: a „fa ügyekben fellépő” polgároknak előzetesen mindig tájékozódni kell a helyi szabályozásról is.

A fákkal kapcsolatos eljárások egy része a hatóság és az ügyfél között zajló Fásr. alapján folytatott közigazgatási (hatósági engedélyezési, kötelező) eljárás. Ezek a hatósági eljárások az általános  közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (Ákr.) foglaltak szerint bonyolódnak – ilyenkor a jegyző környezetvédelmi hatóságként jár el .

A fákkal kapcsolatos eljárások másik részénél a polgári jogi elemek dominálnak - ezek a Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) szabályozott (általában szomszédok között indult) birtokvédelmi ügyek. Ezekben a birtokvédelmi ügyekben fő szabályként – a Ptk.-ban foglaltak szerint-  a bíróságok járnak el. De ez alól is lehet kivétel: a  Ptk. 5:8. § (1) bekezdése szerint egy éven belüli birtokvita esetében bírósági helyett választható a „speciális jegyzői birtokvédelmi eljárás” is. Ahol a jegyző a birtokláshoz való jog kérdésében nem dönthet – csak azt vizsgálja, hogy fennáll-e olyan birtoksértő magatartás, amely a birtokost akadályozza a birtok  rendeltetésszerű használatában?  

Egy biztos: legyen az a fásszárú növény akár köz- vagy magánterületen, induljon eljárás akár jegyző vagy bíróság előtt: fát kivágni a hatályos jogi normák szerint csak kivételes esetben szabad. 

Akkor hát kié a fa?

Azt, hogy kié is tulajdonképpen a fa - azt eddig nem tárgyaltuk, legfeljebb a magánterületű szomszédok között felmerült vitában érintettük. Pélldául, hogy kit illet az átnyúló gallyakról lehulló gyümölcs, vagy hogy jogszerűen vághatja-e le a szomszéd a hozzá átnyúló és zavart (netán károsodást) okozó ágakat?

Nem érintettük viszont a közterületen álló fákkal kapcsolatos problémákat.

A Ptk. értelmezése alapján a földbe ültetett (illetve onnan kinőtt) fa a föld alkotórészének tekintendő – a fa tehát annak tulajdona, akié maga a föld is (Ptk. 129.§-a., illetve 95.§ /1/ bekezdése).

Ezen a Ptk. rendelkezésekből kiindulva alakítja ki álláspontját egy korábbi ügyben született (XXVI. számú) PED döntés is – igaz, külterületi ingatlanra és az államra (mint útfenntartóra) vonatkozatva.

Az elvi döntésében a Kúria arra következtetésre jut, hogy

„1. a fák kivágásához (kitermeléséhez) minden esetben szükséges az útfenntartó szerv engedélye (hozzájárulása), tehát akkor is, ha a kivágás (kitermelés) egyébként hatósági engedélytől nem függ;

2. az útfenntartó szerv a fát kivághatja, a fa kivágásának megengedését pedig a fa pótlásától teheti függővé;
3. ha a tulajdonjogot korlátozó tartozéki kapcsolat megszűnik - akár úgy, hogy a fát az útfenntartó szerv távolította el, akár úgy, hogy azt a földtulajdonos vágta (termelte) ki, vagy pl. a vihar döntötte ki - a fák anyagával a földtulajdonos rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a fák gallyazásának, nyesésének eredményére is.”

Ez a PED ugyan már elég régi, de a végén utalás van arra, hogy az új Ptk. alkalmazása körében is irányadó. https://kuria-birosag.hu/hu/elv_dont/xxvi-ped

Ha a PED-ben foglaltakat az önkormányzatra – mint földtulajdonosra – alkalmazzuk, akkor alapján egyértelmű, hogy a magánszemély által akár engedéllyel, akár engedély nélkül a háza elé, de közterületre ültetett fa a földtulajdonosé (belterületen általában az önkormányzaté) lesz. A továbbiakban ő felel érte – és akár el is távolítathatja (pl. ha nem őshonos,  ha invaziv fafaj, ha közművet veszélyeztet, vagy ha egyébként zavart okoz stb.)

Szerintünk azonban van arra lehetőség, hogy az önkormányzat a témában önállóan szabályozzon ill. konkrét esetben a faültetőkkell kössön megállapodásokat. Amely szerint az ültető tudomásul veszi, hogy a fa nem az ő tulajdona, de vállalja a gondozást, ültetést, nyesést, stb. saját költségen és akkor maradhat  a fa mindaddig, amíg nem merül fel olyan indok, ami miatt el kell távolítani. Akár abban is megállapodhatnak, hogy leszedheti a gyümölcsét, illetve abban is, hogy ha ki kell vágni, annak a költségeit a földtulajdonos (önkormányzat) egészben vagy részben kiszámlázhatja az ültetőnek.

Ha a fa belterületi közutat is „érint” – akkor értelemszerűen hivatkozási alap a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004 (I.28.) GKM rendelet is. A R.  Mellékletben közölt Szabályzat 3.8. pontja tartalmazza a közút melletti növényzet gondozásával kapcsolatos, az útkezelő szervet terhelő kötelezettségeket. 

Ami  a megelőzést illeti

A rosszul megválasztott telepítési helyszín okozta birtokvédelmi problémák leghatékonyabb megelőzési módja, ha a fát már ültetéskor a telekhatártól eleve biztonságos távolságra ültetik. Hatályos központi jogszabály hiányában ez azonban korántsem ilyen egyszerű. A jelenlegi helyzet az, hogy azon telepítések amelyek alapvetően nem tartoznak a természetvédelmi vagy az erdővédelmi törvény hatálya alá, ott a betartandó általános telepítési szempontokat a Fásr 2.§-a szabályozza, 

Ennek értelmében: 

2. § (1) Fás szárú növény az ingatlan azon részén és oly módon telepíthető, hogy az - figyelemmel az adott faj, fajta tulajdonságaira, növekedési jellemzőire, szakszerű kezelésére - az emberi életet és egészséget nem veszélyeztetheti, a biztonságos közlekedést nem akadályozhatja, valamint nem okozhat kárt a meglévő építményekben, létesítményekben, és nem akadályozhatja azok biztonságos működését.

Megelőzés szempontjából nyiilván figyelembe veendő a Ptk. 2013. évi V. törvény 5:23 §-a is, mely szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni a másokat zavaró magatartástól. Ezek az előírások fontos, de az  ingatlanhatárhoz közvetlenül nem kapcsolódó általános szempontokat fogalmaznak meg Tehát nem adnak támpontot a  betartandó telepítési távolságokra. Aminek hiányában - a fenti korlátokkal - elvileg a telken bárhol ültethető bármilyen fás szárú növényzet.

Az egyértelmű telepítési távolságokat előíró, kötelező jellegű jogi szabályozás a megelőzés fontos eszköze lehetne. Mint ismeretes már volt ilyen. A korábbi Országos Építési Szabályzat (OÉSz) a betartandó telepítési távolságokat kötelezően előírta, de ez ma már nem hatályos.  Ami persze nem jelenti azt, hogy nincs előírás, hiszen központi szabályozás híján a helyi önkormányzatok településükre vonatkozóan önálló rendeletben, vagy helyi építési szabályzatukban rendelkezhetnek az ültetési, telepítési távolságokról. Ezzel a lehetőséggel viszont – mivel ez nem törvényben előírt kötelezettség - sok önkormányzat nem élt. Vagy alkottak saját rendeltet vagy nem - de ha igen, akkor sem biztos, hogy szakmailag körültekintő pontossággal, és eléggé részletesen szabályoztak. A legtöbb önkormányzati rendelet általában (biztos ami biztos alapon) átvette a hatályon kívül helyezett OÉSz telepítési távolságait.

A központi jogi szabályozás hiánya állampolgári konfliktusokhoz, rendszert feleslegesen terhelő közigazgatási, vagy bírósági eljárásokhoz vezet – ráadásul  veszélyezteti a jogbiztonságot is. A témát az ÁJBH több eljárásban vizsgálta és következtetése (ajánlása) szerint „az egyértelmű telepítési távolságokat előíró, kötelező jellegű jogi szabályozás a megelőzés fontos eszköze lehetne”

Addig is:
Telepítés helye szerinti önkormányzat polgármesteri hivatalában minden ültetési szándék előtt tájékozódjunk arról, hogy létezik-e telepítési, ültetési távolságokat meghatározó helyi szabályozás? Ha igen, járjunk el annak figyelembevételével de előtte tájékoztassuk érintett szomszédunkat is..

Ha nincs kötelező helyi szabályozás, akkor is érdemes a kertészeti szakemberek, vagy egyesületek által javasolt távolságokat figyelembe venni.

Például:

https://balintgazda.hu/aktualis-kert/szeptember/milyen-tavolsagra-szabad-a-fakat-es-bokrokat-a-telekhatartol-telepiteni.html

Összeállította:   Ökológiai Stúdió – Jogsegélyszolgálat

Készült az Agrárminisztérium „Zöld Forrás” által támogatott PTKF 386/2024 sz. projekt keretében.