A Reflex Környezetvédő Egyesület és a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért képzése. Sokszor és sokan döntenek olyan fontos ügyekben, amelyek érintik civil szervezeteink szakmai céljait, szervezeti életét. Polgármesterek, önkormányzati képviselők, az önkormányzat dolgozói, hatóságok képviselői, vállalati döntéshozók, pályázati lebonyolítók döntései meghatározhatják munkánk eredményességét. Hogyan tudjuk befolyásolni ezeket a döntéseket? Hogyan tudjuk a lehető legkedvezőbb eredményt elérni? A civil szervezeti vezetők, aktivisták, munkatársak sok esetben elveszve érzik magukat ilyen helyzetekben, és nem találják a leghatékonyabb cselekvési irányt.
Az éppen 10 éve ratifikált Aarhusi Egyezmény a környezeti információkhoz való hozzáférés és a társadalmi részvétel meglévő, „nemzetközileg elfogadott” alapelemeit gyűjtötte össze - és azokat minimális elvárásként fogalmazta meg. Hogy ezek a minimális elvárások hogyan teljesültek? A témában öt éve jelentettünk meg egy brosúrát („A szárba szökkent Aaarhus”), amelyben egyebek közt értékeltük a honi végrehajtással kapcsolatos civil tapasztalatainkat is. Összegezésként szomorúan állapítottuk meg: az Egyezmény három pilléréből csak a (közérdekű környezeti) információhoz való hozzáférés az egyedüli terület, amelynek jogi háttere valóban garantálhatná a hatékony jogérvényesítést. Garantálná – ha jól működne a negyedik pillér: a részvételre képesítés. Mivel azonban ezzel súlyos bajok vannak, az adathozzáférésnél is csak részsikerekről beszélhetünk. A most elkészült új kiadványunkban rövid áttekintést adunk a mostani „magyar helyzetről”, de a hangsúlyt leginkább az Egyezmény hatályba lépése óta eltelt időben a különböző testületekben folyó munka bemutatására helyezzük.
A kiadvány elektronikusan letölthető innen: http://reflexegyesulet.hu/attachments/article/293/aarhus_uj.pdf